Dr. Vörös Géza PhD.
Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltára

Tárgy: 27775/15/Ü/2020

Tisztelt Vörös Géza Úr!

E hónap 7.-én rendelkezésemre bocsátott több, mint másfél ezer oldalnyi iratanyaggal kapcsolatosan nem kívánom előző üzeneteimben részletesen megfogalmazott kritikámat megismételni, nem áll szándékomban jogértelmezés tekintetében sem az eddigi meddő vitát tovább folytatni, erre talán, megfelelő kereset nyomán, bírósági tárgyaláson kerülhet majd sor. Az iratanyagot általánosan jellemző kifehérítések mellett csupán a foghíjas iktatószámokra szeretném szíves figyelmét felhívni és arra a törvényileg nem indokolható tényre, hogy az ÁBTL – 3.1.2 M – 40127 jelzésű dossziéban az 1963 október 26. és november 30. közt létrejött 20 oldalnyi ügynöki jelentésnek a fele ki van fehérítve. Számomra annyiban bír ez a körülmény különös jelentőséggel, hogy emlékezetem szerint épp ebben az időszakban, 1963 őszén igyekeztek engem a kádári diktatúra belügyi szervei különféle ígéretek (és burkolt fenyegetések) keretében hálózati személynek beszervezni. Arról, hogy én ezt az alantas ajánlatot határozottan visszautasítottam, részletesen beszámoltam barátaimnak, ismerőseimnek, köztük a „Vegyész” fedőnevű ügynöknek, Kehrer Károlynak is, akit tévesen hozzám közel álló személynek ítéltem meg és aki röviddel a rendőrségi idézést követően többszőr is meglátogatott, amely alkalmakkor feltűnő érdeklődést tanúsított beszámolóim iránt. Nehezen elképzelhető, hogy Kehrer a rendszert szidalmazó kijelentéseimről, melyekkel a beszervezési kísérletet kommentáltam, ne tett volna említést tartó tisztjeinek. A kifehérítésektől megkímélt szövegekben azonban a megbotránkozásról, melyet a beszervezési kísérlet kiváltott bennem, nem esik szó. Kehrer tehát, aki minden nevetséges csekélységet jelentett rólam, ellenérzeteimről, illetve a dühítő rendőrségi idézésről hallgatott volna? Ez egy felettébb életszerűtlen elképzelés – azok részéről, akik önkényes módon kifehérítették a 63 novemberi jelentések felét. De nem csak hálózati jelentések informálnak beszervezési kísérletekről, melyek köztudottan rendőrőrsökön játszódtak le és eredményük a belügyminisztériumban őrzött káderlapokon landolt. Ha igent mondtam volna, minden bizonnyal bele került volna szégyenteljes cselekedetem a rendelkezésemre bocsátott konvolutumba. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a köz-tv M5 adójában 2019 szeptemberében pellengérre állított „hálózati” lelki pásztorok kilétét ismertté tették az egész ország előtt, azokról a többségben lévő papokról azonban, akik megtagadták az együttműködést, nem készült dokumentáció!? Miféle mindmáig érvényesülő politikai erők érdekében áll, hogy csupán azokról a demoralizált, meggyötört személyekről létezzen hivatalos nyilvántartás, akiket árulásra tudott kényszeríteni a kádári diktatúra, azokról azonban nem, akik ellen tudtak/mertek állni a nyomásnak. Nem várom el Öntől, hogy a fentebb leírt visszásságok tisztázásán túlmenően ez utóbbi kérdésre is válaszoljon.

Kiváló tisztelettel

Dr. Szendrődi Győző