(Magyar Hírlap 2015 január 23)

http://magyarhirlap.hu/cikk/15282/Balliberalis_valosag

Amikor végigtekintünk a balliberális sajtó agitációs termékei sokaságán és megállapítjuk, hogy a híranyag olyan világot ábrázol, mely valójában nem létezik, Hegel egyik kijelentése juthat eszünkbe: „Ha a valóság ellentmond az elméletnek, bajba kerül a valóság.” Fölösleges, tán unalmas is lenne ennek az alternatív valóságnak a tájegységeit részletesen ecsetelni, mindenki ismeri őket, érdemes azonban példaként bemutatni, miként ábrázolódik egy „kislétszámú” utcai csődület a fent leírt médiavilágban.

A következő jelentéktelen üzenetet a legtöbb „újdemokrata” irányultságú hírportál az év első fontos híreként nagydobra verve továbbította. „A tüntetés több szónoka is kiemelte: legfontosabb céljuk Orbán Viktor és kormánya eltávolítása a hatalomból, de az sem megengedhető, hogy Magyarországot kivezessék az Európai Unióból. A közösségi oldalon szerveződött megmozduláson hirdette meg Orbán Viktor és kormányzata megbuktatásának tervét ’tavaszi vihar’ címen Szabó Gábor ’Tuareg’. Ebben az szerepel: március 15-én este százezres nagygyűlést tartanak a Kossuth téren, ahol közfelkiáltással átmeneti kormányt választanak, amely a szeptember közepi – már a 2010-ben érvényes alkotmány és választási törvény alapján tartott – választásokig irányítaná az országot, tagjai pedig nem kerülhetnének be az új parlamentbe. Békés volta ellenére ‘ez nem performance, ez forradalom’ – jelentette ki Szabó Gábor ’Tuareg’. „

A megfelelő jelentés-módozatok függvényében sokféleképpen értelmezhető ez a tartalmi vonatkozásokban szerteágazó valóságimitáció. Ha kislányokra jellemző ártatlanságot keresünk benne, olyannak tűnik a megjelenített „tavaszi vihar” ábránd, mint egy babaszoba-álom, ahol kormányt buktatnak gumibugyis „Tuareg” – lovagok, akik néha-néha bepisilnek még – ezért a gumibugyis elővigyázatosság. Iskoláskor előtti kisfiúk mértéktartó ítéletképzésére utal a „százezres nagygyűlés” fantazmagóriája, mely a „Mozdonyvezető, rendőr vagy űrhajós leszek, ha megnövök” típusú, pontosan megfogalmazott jövőképhez hasonlítható. Ha pedig a harcos önbizalom némi túltengését helyezzük előtérbe, kedves kis ölebek juthatnak eszünkbe, melyek a gazdi karjai védelmében bőszen megugatják a hatszor nagyobb szelindeket.

Nem szabad komolyan venni az effajta zagyvaságot! – mondhatná valaki, aki a hátsó szándékot, amely nagyon is nyilvánvaló, nem ismeri fel: Nemzeti Ünnepünk otromba meggyalázásáról van szó. Tudják a szervezkedők i jól, hogy március 15.-én önmagát ünnepli a magyar méltóság. Nem felejtették még el a békemenetet, amelyen fél millió honpolgár tett hitet az ország szuverenitása és külső befolyástól független irányítása mellett – a Kossuth téren.

Azért készül a Kossuth térre a kommandós különítmény, hogy átértelmezze az ünnep sugallatát: Legyen örömünnep helyett ádáz hangoskodás, legyen rombolás, meg talán olyasmi, ami rendőri túlkapáshoz hasonlítható és bizonyítja, megérett Magyarország egy ukrán mintájú forradalomra. Március 15.-én szeretnék az aktivisták közzétenni: megdőlt a „kétharmados diktatúra” – új kormány alakult a pártoktól független „civilek” műhelyében. Ha esni fog az eső, akkor kevesen lesznek, de ez nem zavarhatja őket, hisz Lenin elvtárs régen megmondta: kissebségben (mindegy mekkorában) lakozik a forradalmi erő.

Forradalmuk eredményességében persze a szervezők sem bíznak, de kissebbel is beérik. Megelégszenek azzal, hogy jó balhét csapnak. Hírt adnak országnak-világnak a sajtó és gyülekezeti szabadság felszámolásáról, kormányzati korrupcióról, rasszizmusról, antiszemita érzelmek szításáról, Amerikával és az Európai Unióval való bűnös szembenállásról, a kommunista diktatúra emlékeit idéző oroszbarát külpolitikáról, az ország elszegényedését okozó gazdaságpolitikáról, és így tovább.

Tegyük fel itt a kérdést: Vajon milyen lelki tényezők hathatnak odáig, hogy valaki egy képzeletbeli világot alkosson magának a nem kívánt valós helyett?

Ha tudományos szinten vizsgájuk a fölvetést, kórlélektani ismeretek felelnek meg leginkább az igénynek. Köznyelven szólva mániákus képzelgésnek, néha nagyzási hóbortnak nevezik azt a pszichés megbetegedési formát, melyben felfűtött érzelmi világának hatására hajt végre a beteg őrületes akciókat. Előfordul, hogy prófétának képzeli magát, beront a nagymisére és a szószékről számol be világmegváltó gondolatairól. Ez esetben nyilván nem szándékos ünneprontásról, hanem egy kóros állapot képzeletkényszerítő erejéről lenne szó.

A serdülőkor előtti fantáziatúltengésről fentebb már röviden szó esett. Ennek az állapotnak a stagnálása gyakorta enyhébb személyiségsérülések formájában, nem ritkán azonban kóros hazudozás („mitománia”) kialakulásában nyilvánulhat meg. Nézzük meg, milyen formában jelenik meg normális körülmények között a szürke hétköznapokat széppé, izgalmassá tevő gyermeteg álomvilág a szakirodalomban:

Öt év körüli fiúcska mogyorófa-pálcából, cérnából és gombostűből készült, nyilván sajátkészítésű pecabottal csalit lógat a vízzel teli lavórba egy kőkerítés tetejéről. Egy felnőtt megjegyzi: „Hé, kis fiú! Abban az edényben nincs is hal.” A gyerek elnézően mosolyog: „Az nem baj, én csak horgászok.”

A lényeges, mindent eldöntő különbség a két esett közt az eredmények másságából adódik. A gyereknél már a csacska illúzió tényében kimerül a megvalósulás, ám a „forradalmi erők” programjában nem az álmodozás, hanem a destruktív ünneprontás a sötét cél. A „tavaszi vihar” illetve „százezres tüntetés” címszó hangoztatásával persze kicsit hülyének tetetik magukat, eszükbe se jut, hogy ezzel nem, hogy elősegítenék, inkább hátráltatják az akció sikerét. Elképzelhető azonban, hogy náluk a politikai program megvalósítása csak kulisszaként szolgál és az infantilis „performance” -szal csupán kis izgalmat akarnak csempészni gyermeteg szinten megrekedt, tartalmatlan életükbe – a gumibugyis tuareg-lovagok.