Szendrődi Miklós írása

Az ellenzéki összefogás „kreatív menedzserei” az idén megegyeztek abban, hogy az október 23.-i ünnepi beszédek alkalmával kifejtett politikai programjukat az 1956-os forradalom és szabadságharc eszményképéhez fogják hasonlítani. Ebben az értelmében papolt többek között Kendernay János, az LMP társelnöke, arról, hogy pártja az 56-os forradalom célkitűzéseihez igazodva tartja a „diktatórikus” Orbán kormány megdöntését legfőbb feladatának. Ennél a dőre állításnál is tovább ment Mécs Imre, amikor az SZFE-nyikhajok csürhéjét a Márciusi Ifjak és Pesti Srácok velük egyenrangú utódseregének nevezte. Nem törődve azzal, hogy ez a nevetséges állítás már csak azért sem hihető, mert nem férhet semmi kétség hozzá, hogy a felmagasztalt csőcselék a kádári diktatúra művészeti nomenklatúrájának csemetéiből tevődik össze, akik „forradalmat mímelő” randalírozásukkal a jelenkor bolsevik anarchistáinak gerinchadát képviselik.

Amikor a balliberális kupaktanács önmagát nevezte ki az 56-os hősök utódjának, kétségkívül úgy gondolta, hogy a nem kis öntudattal reklamált jogfolytonosságot nem vonhatja hitelt érdemlően kétségbe senki. Ám a tiszteletre nem méltó hölgyek és urak nyilván megfeledkeztek arról, hogy élnek még köztünk valódi 56-os hősök is, akik leránthatják róluk a leplet és ezzel nevetségessé teszik a hozzájuk nem illő szerepben való tündöklést. Ilyen, a kádári diktatúra által meghurcolt, súlyos börtönbüntetéseket megsínylett forradalmárok gyűltek össze a budapesti XVI. kerület Politikai Foglyok Szövetségének, valamint 56-os Szövetségének október 23.-i ünnepségén a Szabadságharcosokért Közalapítvány egyik emlékhelyén. A részben mankóval érkező forradalmárok nem feledkeztek meg a kegyeleti megemlékezés során arról sem, hogy nyilatkozatban hívják fel a figyelmet a veszélyre, amely az újra formálódó, magát liberálisnak nevező kommunista siserehad részéről fenyegeti nagy áldozatok árán kivívott szabadságunkat: „Ha testben némileg törődötten is, ám töretlen lélekkel üzenjük a kommunista elnyomók újra formálódó seregének Magyarországon és az Európai Unióban, hogy a jelentős történelmi esemény, melynek aktőrei voltunk, nem minősíthető át senki által, semmi módon. Az 1956-os forradalom és szabadságharc világszerte a haza- és szabadságszerető népek és nemzedékek szimbólumává vált és az is marad örökre, minden liberális mesterkedés ellenére.”